Máté születésének története./Naplórészletek/

2002 elején eldöntöttük,hogy Ádámnak kell egy kistesó!A gyermekáldás nem váratott magára sokáig!2002 május 7.-én pozitív lett a terhességi tesztem!
Nagyon boldogok voltunk!Orvosom ismételten Fenesi István,aki megállapította,hogy 7 hetes,és 6 napos a pocaklakóm!2003.január 5.-ére lettem kiírva.
Elkezdtük tervezgetni a szép sima szülést,ugyanis előző terhességem császármetszéssel fejeződött be.
Nagyon nagy hiányérzetem volt,úgy éreztem,hogy egy nagy művet nem tudtam véghezvinni.Az hiányzott a legjobban,hogy születés után a babát nem tették a hasamra,
sőt megnézni sem igazán tudtam,s az örzőben úgy feküdtem,hogy a kisfiamból csak a szemeit láthattam,úgy bebugyolálták a műtőben.Ez rosszabb volt,mint bármilyen fájdalom!Nagyon remélem,hogy sikerül megtapasztalnom a sima szülés élményét!
A szinte egész nap tartó émelygések hamar végetértek,és zavartalan,szép hónapok következtek.
2002.07.19.-én 15 hetesen kezdett a picikém mocorogni,jelezvén,hogy
"anya itt vagyok"!
Pár hete egyre biztosabban érzem,hogy pocakomban ismét egy kisfiú lakik!Várandósságom félidején ismét elkezdett termelődni az előtej.
2002.10.06. A 27. hétnél tartok,és Ádika egyre többet mondja a pocakomnak,hogy "Tesó".Zuhanyzás után mindig ő keni be a pocakomat testápolóval!
A 32 hetes ultrahangon bizonyosságot szerzhetem a megérzésem,kiderült,hogy ismételten kisfiúnk lesz!A 32.héten elkezdett rövidülni a méhnyak,pihenésre lettem intve!A családom mindenben segített,kényeztettek!Ráadásként a baba haránfekvésbe fordult.Innentől az idő ólomlábakon haladt,egyre türelmetlenebbül vártam a kicsi Máté érkezését!Az ultrahangok igazolták,hogy minden rendben van,és egy nagyon szép méretekkel rendelkező közel 4 kilós baba lakik odabent!
Elérkezett a kiírt időpont,de Máté semmi jelét nem adta annak,hogy ki akarna jönni!Eltelt egy újabb hét,ekkor már be kellet feküdni a kórházba megfigyelésre.Akkor már
nagyon sokszor keményedett a hasam.Nézték a magzatvizet,az tiszta volt,így semmi indoka nem volt a szülés megindításának,vagy bármilyen beavatkozásnak.
2003.01.14.-én délután szinte folyamatosan keményedett a hasam.Férjemet 17.15-re vártam,jött látogatni.16.30-kor zuhanyozni indultam,amikor nagyon elkezdtem vérezni!Azt a félelmet amit akkor éreztem,nem lehet szavakba önteni!Nagyon féltettem a kisfiamat!Szóltam a nővérkének,aki azonnal felvitt a szülőszobába.Hirtelen 3 orvos kezdett el vizsgálódni,csináltak ultrahangot,ami megállapította,hogy a lepény elkezdett leválni!Előkészítettek,és tartós megfigyelésre ott tartottak,rámrakták a magzatfigyelő monitort,teljesen jó értékeket mutatott!Teljesen megnyugtattak,hogy a baba jól van.Körülbelül 1 órát feküdtem így,amikor bejött Dr.Ónody Zoltán főorvosúr,és közölte,hogy meg fognak császározni,mert ha még egy nagyobb darab lepény levállik,akkor komolyan kivérezhetek!Kérdezte,hogy beleegyezem-e?Természetesen,hiszen a gyermekem
érdekeit kell elsősorban néznem.Mondta,hogy 18.00-ra behívta a team-et,és értesítette Fenesi doktort is!
A simán szülés reménye szét is foszlott,de sokkal jobb volt most úgy a császár elé nézni,hogy tudtam,Máté teljesen jól van!
Megérkezett Fenesi doktor,még kabátban volt amikor bejött hozzám,és mosolyogva mondta,"az esélyt megadtuk"!Mármint a sima szülésre.Jelenléte nyugtatólag hatott rám,teljes biztonságban éreztem magam.Közben megérkezett a férjem is,de sajnos őt már nem tudták beöltöztetni,ezúttal a műtő előtt izgulhatja végig második kisfia születését!
18.00-kor már bekötötték a Spinál érzéstelenítést,és elkezdődött a műtét!Innentől nagyon pörögtek az események,jó hangulat uralkodott a műtőben,még nevettünk is az orvosok viccelődésein!
Egy tündéri műtősnő volt mellettem,Andrea,aki nagyon figyelt rám,szóvaltartott,simogatott.18.50-kor kiemelték az én nagyfiamat Mátét,55centisen és 4200
grammosan!Ekkor  doktor úr egy kicsit a hasamra tette,és felemelő érzés volt,ahogyan tiszta tüdőből ordítva a hasamon kapálózott az én drágaságom!Eleredtek az én könnyeim is!Fenesi doktornak örökké hálás leszek emiatt,ugyanis ezzel,hogy a hasamra tette Mátét,pótolta az előző császár okozta hiányérzetet is!
Most már tudom,hogy egy császármetszést is lehet csodálatos élményként megőrizni az emlékeinkben!
Egy napot az őrzőben töltöttem,ahol az első 12óra nehezen telt el,mert nagyon fájt a sebem.De mikor végre kihozták a manócskámat,már mindez nem számított,mert immár 2 gyermekes,boldog anyuka vagyok!