Tartalom Húsz tipp a szoptatás sikeréért

1. Tájékozódj már a várandósság alatt a szoptatásról.

2. Szülés után tedd mellre mihamarabb a kisbabát. Ügyelj arra, hogy a mellbimbó minél mélyebbre kerüljön a szájába, teste párhuzamos legyen a tiéddel. Az előtej igen értékes a kicsi számára!

3. Csak olyan testhelyzetben szoptass, amely neked is kényelmes. Próbálj ki többféle megoldást.

4. Szoptass igény szerint éjjel-nappal, de az első hetekben legalább napi hét-nyolc alkalommal. Kérj huszonnégy órás együttes elhelyezést a kórházban.

5. Egy szoptatás legalább tizenöt-húsz percig tartson. Az első néhány perc után a szopás hatására váltódik ki a tejleadó reflex, ezután kezd ömleni a tej a baba szájába.

6. Annál több tejed lesz, minél többet és minél többször szopik a kisbaba. Ha átmenetileg kevés a tej, gyakoribb szoptatással biztosan növelni tudjátok a mennyiséget.
 
7. Az élettani sárgaság vagy egyéb okok miatt kezdetben aluszékony kisbaba gyöngéd felébresztését meg kell kísérelni, hogy elegendő tejhez juthasson. (Megsimogatni a fejét, cirógatni, átpelenkázni, levetkőztetni, esetleg egy kis nedves pelenkával megtörölni az arcát.)

8. Kezdetben mindenképpen előnyös, ha mindkét mellből megszoptatod a babát minden alkalommal. A későbbiekben te dönthetsz, melyik megoldás válik be legjobban.

9. A mell „pihentetése" nem szaporítja a tejmennyiséget. A mellek keménysége, duzzadtsága nincs közvetlen összefüggésben a tejmennyiséggel, melynek jó része a szoptatás ideje alatt termelődik.

10. Ne használj bimbóvédőt, játszócumit, cumisüveget. Arra törekedj, hogy a baba mellből lakjon jól, és szopással elégítse ki cumizás iránti igényét. Kezdetben egy óra hosszat is eltarthat egy-egy szoptatás.

11. A sebes mellbimbó rendszerint magától gyógyul, ha sokat levegőztetjük és hagyjuk rászáradni a csecsemőnyálat és az anyatejet. Szappannal, fertőtlenítőszerrel ne mossuk a mellbimbót!
 
12. Ha a kisbaba kezdetben nem szophat, ne csüggedj! Napi hatszori, rendszeres fejéssel szinte bármeddig fenntartható és fokozható a tejtermelődés.

13. A kisbaba gyarapodását hetente egyszer ellenőrizd, a szopások mérése felesleges, mert nem írható elő, hogy mennyit szopjon a kicsi. A kezdeti gyorsabb gyarapodás négy hónapos kor után lassul.

14. Hat hónapos korig kizárólag anyatejre van szüksége a kisbabának. Minden egyéb ital és táplálék adása az anyatejmennyiség csökkenését eredményezi.

15. Lázasan és betegen is lehet szoptatni. Az anyatej tartalmazza a betegség ellen termelődő védőanyagokat. A gyógyszerek többsége mellett nyugodtan szoptathatunk. A szoptatást mellgyulladás esetén is folytatni lehet. Az a legfontosabb, hogy a beteg mellből is rendszeresen ürüljön a tej.

16. A szoptatási problémákra mindig van megoldás. Keressük türelemmel és nagy önbizalommal!

17. A változó összetételű anyatej mindig, tehát egyéves kor után is, a gyermek igényeihez igazodik, és segít megelőzni az allergiát.
 
18. Hat hónapos kor után mindig a szopást követően kínáljuk meg szilárd táplálékkal a kisbabát. Ha éhes maradt, el fogja fogadni. Ha nem, várjunk még a hozzátáplálás megkezdésével.

19. Ha nincs kényszerítő oka az elválasztásnak, bízzuk az elválasztódás irányítását és idejét a kisbabára.

20. A gyermek javát és egészségét szolgálja, ha az anyatej egyéves korig meghatározó tápláléka marad, és ha a szoptatást legalább kétéves korig folytatjuk.

Mellgyulladás:

Pl. ilyenkor jó az a pozíció, amikor hanyatt fekteted a babádat az ágyra, és te fölé állsz négykézláb. A cicidet fölé lógatod, és így föntről szoptatod. Vicces pozíciónak tűnik, de hatékonyan kiüríti a tejcsatornákat. Szoptatások között hideggel borogasd, szoptatás előtt pedig meleggel, hogy fellazuljanak a tejcsatornák. Kicsit masszírozva indítsd meg a tejet (meleg zuhannyal körkörösen masszírozva is megindul), hogy ne a baba szívja erősen az elején, amíg beindul a tejleadási reflex, mert az ilyenkor nagyon tud fájni!!! MINÉL GYAKRABBAN szoptass ebből a melledből!!! A fejéssel vigyázz, a fejőgépek rendesen meg tudják kínozni a mellet. Én nem ajánlanám túlzottan, ha nem muszáj. Ami még nagyon jó, és mindenképpen próbáld ki: Normál fejeskáposzta levelét terítsd ki az asztalra, vagy gyúródeszkára. Sodrófával csinálj úgy, mintha nyújtanád, ettől összetörik, levet ereszt. Ezt tedd fel a melledre, fóliát rá, és egy sztreccs póló odafogja. Cserélgesd kb. 45 percenként. Ez elég hatásos szokott lenni.
Még egyszer hangsúlyozom, hogy szoptass belőle, az téves elképzelés, hogy ilyenkor pihenni kell hagyni. A fejőgép jóval kíméletlenebb mint a babád, ahogy szopizik. És minél többször ürül ki melled, annál jobb.

Ha hőemelkedésed van, Panadolt vagy Algopyrint vehetsz be, ez csillapítja a lázat és a fájdalmat. Fontos, hogy sokat pihenj!!! A mellgyulladás egyik oka a kimerültség is lehet. Ha nem üríti ki a tejcit a pici, érdemes fejni szoptatás után. Ha beáll a kereslet kínálat, akkor már nem kell.

Mi okozhat gondot az első héten?

Ne félj a gyakori szoptatástól! Egy újszülött baba akár tíz-tizenkét alkalommal is igényelheti a szopást naponta.

- Az egyik leggyakoribb hiba az, ha olyankor próbálod szoptatni a babát, amikor nem éhes. Ha például lefejt tejet vagy tápszert kapott előzőleg, számíthatsz rá, hogy nem lesz elég éhes, és megzavarja, hogy a cumisüvegből másképp jön a tej, mint a mellből. A teáztatás, cukros víz itatása is hasonló problémát okozhat. Az újszülött gyomra pici, ha megtöltöd teával, nem marad elég hely az anyatejnek.

- Az álmos újszülött szoptatása is nehéz, néha lehetetlen. Bízzál abban, hogy az éhség majd felébreszti, ne próbáld erőszakosan felébreszteni, csipkedni, pofozgatni. Aki már az első naptól kezdve a kisbabája mellett van, annak nem lesz nehéz észrevennie, hogy magától, egyre nagyobb rendszerességgel felébred, és keresni kezdi a mellet. (Ide-oda forgatja a fejét és tátog.) Az újszülött osztályon elkülönítve elhelyezett babáknál ezt persze nehéz észrevenni, szoptatási nehézségek is gyakrabban adódhatnak. Kérd a gyermekorvos és a csecsemős nővérek segítségét, ha nem tudsz a túlzott aluszékonyságra magyarázatot találni! A segítség sosem állhat a csecsemő csipkedéséből, ütögetéséből, hajának huzigálásából. A durvaság elveheti a kedvét a szopástól!

Ha szülés alatt kábító hatású fájdalomcsillapítót kaptál, a hatóanyagok természetesen a magzatba is átmentek, s mivel az ő szervezetéből nehezebben ürül ki a szer, akár két hétig is eltarthat az aluszékonyság. Ha erről van szó, kísérletezz gyakran az ébresztgetésével, mert túlságosan nagy lesz a súlyesése, és a tejtermelődés beindulásával is lehetnek problémák, ha nincs eleget mellen a kisbaba. Remek ébresztőszer a közvetlen testkontaktus. A legtöbb kisbaba felébred, ha levetkőztetik. A túlöltöztetés viszont álmosító hatású.

- Az első hetekben, hónapokban az éjszakai szoptatás is hozzátartozik a csecsemő természetes gondozásához, táplálásához. Ez biztosítja a tejtermelődés kellő fokozódását, a hormonális egyensúlyt, a csecsemő megfelelő gyarapodását. Éjszaka tehát sem teáztatni, sem cumisüvegből tápszert vagy lefejt tejet itatni nem szükséges, helyette szoptass! Nem kell felkapcsolni a villanyt, mindketten az ágyban maradhattok, így pár perc múlva már alhattok is tovább. Az új egészségügyi törvény II/11. paragrafus, 4. cikkelye szerint jogod van hozzá, hogy éjjel-nappal együtt légy az újszülötteddel. Ha abban a kórházban, ahol szültél, ez nem szokás, akkor is kérheted, mert ez mindkettőtök érdeke! Hidd el, a babád mellett még jobban tudsz majd pihenni!

Hogyan szoptass?

- Mindannyiszor szoptasd meg a csecsemődet, ha igényli, éjszaka is. Ezt csak akkor tudod megtenni, ha együtt vagy vele, és észreveszed jelzéseit. Az igény szerinti szoptatás biztosítja, hogy a kisbaba elegendő anyatejhez jusson, mivel a tejmennyiséget a kereslet-kínálat törvénye határozza meg. Minél többet szopik, annál több termelődik.

- Hagyd szopni csecsemődet mindaddig, amíg magától elengedi a mellbimbót. A szopás ugyanis nem csak étkezés számára, hanem megnyugtató, elandalító, vigasztaló cumizás is. Ne ijesszen meg, hogy eleinte akár másfél órát is igénybe vehet egy-egy szoptatás, ez az időtartam a későbbiekben csökkenni fog. Ha ezt a bizonyos, jobb híján komfortszopásnak nevezett szopási szakaszt is lehetővé teszed gyermekednek, cumira sem lesz szüksége. A cumi használata nem csak felesleges, hanem ronthatja a kisbabád szopási készségét is, a későbbiekben pedig beszédhibát, fognövési rendellenességet okozhat.

- Ne kínáld csecsemődet semmi mással, csak anyatejjel, és lehetőleg csak anyamellből. A cumisüvegből történő etetés megzavarhat egyes csecsemőket, mivel a gumicumi szopása másfajta technikát igényel. A már kialakult cumi-mellbimbó összetévesztés az anyatejmennyiség csökkenéséhez, és emiatt túlságosan korai elválasztáshoz vezet. A víz és a tea kispohárból itatva is felesleges, mert a csecsemő pici gyomrát megtölti, s elveszi a helyet az értékesebb anyatejtől. Az anyatej szomjoltásra is kiválóan alkalmas, mert a szoptatás elején hígabb tej képződik. Ha a baba csak szomjas, nem szopik hosszasan.

- Ügyelj arra, hogy mindig kényelmes testhelyzetben szoptass, és ne csak a mellbimbót, hanem a bimbóudvart is bekapja a kisbabád. A testi-lelki feszültség, az aggályoskodás kedvezőtlenül hat a tejleadó reflex működésére. Ezt a fontos reflexet elég különbözőképpen élik meg a nők. Miután „rákap” a mellre a csecsemő, egy-két percig még nem folyik, legfeljebb cseppenként ürül a tej. Hirtelen megkeményednek és kiemelkednek a mellbimbók, s az egész mellen robbanásszerű, bizsergető érzés hatalmasodik el. Ettől a pillanattól fogva a tej több csatornából is folyni, spriccelni kezd, abból a mellből is, amelyikből éppen nem szopik a baba. (Készíts oda egy tiszta textilpelenkát!) Ekkor kezd el ütemesen szívni, nyelni. Van, aki csak ebből érzékeli, hogy a reflex kiváltódott, s a bizsergető, eleinte sokaknál kissé fájdalmas érzet elmarad. A tejleadó reflex zavartalan működése igen fontos, e nélkül ugyanis akkor sem jut elegendő tejhez a csecsemő, ha a szopási technikája jó. Talán segít az esetleges gondok megoldásában, ha tudatosítod, hogy a tejleadó reflex működése nagyon hasonló az orgazmuséhoz. Mechanikus inger váltja ki, de ez önmagában nem elegendő, a lelki ráhangoltság, a lazítás is kulcsfontosságú.

- A szoptatás során nemigen lehet jóvátehetetlen hibákat elkövetni. Minden bajra van orvosság is, legalábbis, ha időben érkezik. Kellő akaraterővel, kitartással és a dolog fontosságának tudatában olyan nők is tudták szoptatni örökbefogadott csecsemőiket, akik maguk sohasem szültek. Ha erre gondolsz, talán kevésbé fogsz idegeskedni, szorongani amiatt, hogy vajon mindent jól csinálsz-e, s vajon sikerül-e a szoptatás.

GYAKORLATI NEHÉZSÉGEK A SZOPTATÁS  ELSŐ IDŐSZAKÁBAN

Noha ebben az írásban főként a nehézségeket, problémákat, leggyakoribb kérdéseket gyűjtöttük csokorba, mégsem volna jó, ha az olvasottakat úgy értelmeznéd, hogy szoptatni szörnyen bonyolult és kockázatos. Éppen ellenkezőleg: szoptatni nagyon kényelmes, szórakoztató és szívet melengető! Abban szeretnénk segíteni neked, hogy a felmerülő problémákra mindig olyan megoldásokat találhass, amelyek összhangban vannak a természetes táplálással.

1 . Érzékeny, kisebesedő mellbimbó:

A kisebesedés leggyakoribb oka az, ha nem teszed helyesen mellre a kisbabádat. Ügyelj arra, hogy hasa és mellkasa is feléd forduljon, testetek párhuzamos legyen egymással. Ne kelljen a picinek kitekeredett, vagy oldalra fordított fejjel szopnia. Mellbimbód minél mélyebbre kerüljön a szájába. Ha eléggé mélyen van, nem súrlódik annyira, és szopása is hatékonyabb lesz.

A sebesedés másik lehetséges oka a mellbimbó egy-két hétig tartó érzékenysége, melyet korábban például a menstruáció előtti napokban is tapasztalhattál. Az első gyereknél még nincs felkészülve a mell a szopás igen erőteljes fizikai igénybevételére. Szopás közben a baba nyelve úgy súrolhatja a mellbimbót, akár egy finom kis smirgli. És ez bizony néhány nap múlva komolyan fájhat. Az a legfontosabb, hogy szopás után , ameddig csak lehet, hagyd szabadon a mellbimbókat. A csecsemő nyálát és az anyatejet ne töröld le róla, hanem hagyd rászáradni, mert mindkettő tartalmaz sebgyógyító komponenseket. Az egész nap melltartóba és szoptatósbetétekbe csomagolt mellek nem levegőznek kellőképpen, elhúzódik a gyógyulás.

Érzékeny mellű nőknél még a sokadik gyermek születése után is előfordulhat, hogy kisebesedik, érzékennyé válik a mellbimbó néhány napos szoptatás után. Ez a probléma ugyan csupán átmeneti jellegű (három nap-két hét) ám amíg fáj, esetleg vérzik a mellbimbó, addig nagyon kellemetlen. A pici seb vérezhet, beleragadhat a melltartóba, nedvszívó melltartóbetétbe, és fájdalmas, ha bármi hozzáér, ami súrolhatja. Ilyen esetben jelent óriási segítséget a két részből álló mellkagyló, mely megakadályozza, hogy a bimbó bármihez is hozzáérjen. Előnye, hogy a kicsöpögő tejet is felfogja. Hátránya, hogy a sebes mellbimbó az így nem szellőzik eléggé, befülledhet, s a nedves, meleg klíma kedvez a kórokozók szaporodásának. Sebes mellbimbók esetén ez a mell befertőződésének veszélyével jár. Mellkagyló helyett műanyag teaszűrő levágott kosarával is védheted a sebes mellbimbót, ezt a levegő is valamivel jobban átjárja. A sebgyógyulást akkor segíted a leghatékonyabban, ha melledet fedetlenül hagyod, és anyatejjel kened be a bimbót. Jótékony hatású lehet a rövid napoztatás is. Ha valamiért muszáj felöltözni, legfeljebb néhány órai időtartamra nyugodtan felhelyezheted a mellkagylókat.

A felsebesedett mellbimbót nem szabad és egyébként sem kell szappannal mosni és fertőtleníteni, mert ez szinte lehetetlenné teszi a gyógyulást. A szappanos lemosás ugyanis eltávolítja a mellbimbó Montgomery-mirigyeinek váladékát, azt a természetes balzsamot, amely a mellbimbót puhán tartja, óvja a felázástól, és segíti a kisebb sérülések gyógyulását. A rendes napi tisztálkodás bőven elegendő.

Ha a babának szájpenész fertőzése van, a mellbimbót is kezelni kell, mert felsebesedett állapotban könnyen behatolhatnak a kórokozók, és csúnya mellgyulladást vagy elhúzódó sebgyulladást, gombás fertőzést okoznak.

Amíg a sebek begyógyulnak, szoptass alkalmanként viszonylag rövidebb ideig, például a komfortszopást korlátozd egy ideig, ha muszáj. Ilyenkor a baba szájzugába tolt tiszta mutatóujjaddal szakíthatod meg a vákuumot.

Mit NE tegyél, ha sebes lett a mellbimbód?

- Ne használj szoptatás közben bimbóvédőt, mert rossz szopási technikához vezethet, és meghosszabbodik a mellbimbó alkalmazkodási ideje is. A fájdalom bimbóvédő alkalmazása mellett is jelentkezik. Használata nem gyorsítja a gyógyulást. Ha csecsemő megszokta a bimbóvédőt, nehezen szokik vissza a csupasz mellre.

- A hámosító kenőcsök használatát mellőzd. Hatásukra pörkös sebfelület képződik, mely a szopások során újból és újból bereped.

- A szoptatást sebes mellbimbók esetén sem célszerű abbahagyni, mert így csak elhúzódik az az időszak, amely alatt a mell megszokja az újfajta ingert. A fájdalom elviselhető a kisbaba érdekében, és általában két héten belül, vagy még hamarabb megszűnik, ha a fentiekre odafigyelsz.

2.         Kezdődő mellgyulladás

A szoptatással összefüggő, közkeletű rémtörténetek közé tartozik a mellgyulladással járó borzalmak ecsetelése (pl.: fel kell vágni, nem lehet szoptatni, muszáj fejni a gyulladt mellből stb.). A súlyos mellgyulladás szerencsére nem egyik pillanatról a másikra jelentkezik, ezért ha idejében észreveszed, hogy baj van, elkerülheted.

- A tejbelövellés időszakában, azaz a szülést követő 2-4 napon az enyhe hőemelkedés (max. 38oC hónaljban) és a mellek feszülése, megduzzadása természetes jelenség. Ilyenkor semmi más teendő nincs, mint az újszülött igény szerinti, vagyis gyakori szoptatása úgy, hogy a baba ne csak a mellbimbót, hanem udvarát is bekapja. Így ugyanis kisebb a sérülések keletkezésének valószínűsége. Ezekben a napokban nem célszerű melltartót hordani, mert megnyomhatják a melleket, s így elzáródhatnak a tejcsatornák. Az elzáródott csatornában pangani kezd a tej, fájdalmas csomó alakul ki, s ez az egyik lehetséges oka a gyulladásnak. Tegyél meleg borogatást a melledre, vagy borítsd be szétzúzott káposztalevelekből készített pakolással. Változtass a szoptatási testhelyzeteden, például úgy tedd mellre a babát, hogy hónod alá veszed, vagy hasadra fekteted. Engedd szabadjára a fantáziádat! Miközben szopik, finoman masszírozd azt a részt, ahol a csomót érzed.

3.         Súlyos mellgyulladás

Gyulladás fertőzés következtében is kialakulhat. Ha a mellbimbón sérülések keletkeztek (rossz szoptatási testhelyzet, túl erős szívóerőre állított fejőgép, érzékeny mellbimbók miatt), ezeken keresztül kórokozók juthatnak a mellbe, s igen hamar magas lázzal (38,5oC felett) járó gyulladást, fájdalmas feszülést okoznak. Ha a lázad 24 óra elmúltával is magas marad, valószínűleg ilyesmiről van szó. Kívülről a kérdéses helyen piros csík vagy folt látható. Mit tehetsz ilyenkor?

Az érintett mellet ne sanyargasd fejéssel, hanem minden szoptatáskor erre helyezd rá először a babát. Ha így semmiképp sem ürül ki eléggé a tej, akkor próbálj kíméletesen fejni.

Szoptass olyan testhelyzetben, amelyből a gyulladt rész könnyebben ürül. (Pl. fogd hónod alá a babát kispárnával alátámasztva). A szoptatás gyulladt mellből igen fájdalmas lehet, de nincs más, kíméletesebb és alaposabb mód a tej kiürítésére.

A gyulladás lezajlása után fokozatosan térj vissza az eredeti (váltott melles) szoptatási technikára. Ez azért fontos, mert a beteg mellben sokkal több tej termelődik, mivel mindig ebből kezdted a szoptatást. A magas láz szinte mindig a fertőzés jele. Ilyenkor elkerülhetetlen az antibiotikum szedése, mely a panaszokat valószínűleg 24 óra alatt megszünteti, ám a szedést az orvos által előírt ideig kell folytatni. Fontos, hogy olyan orvost találj, aki támogatja a szoptatást, és elegendő tapasztalattal rendelkezik a mellgyulladással kapcsolatosan.

Sokan még ma is a szoptatás abbahagyását és fejést javasolnak. Ez a probléma súlyosbodásához vezethet. A gyógyszerszedés ideje alatt a szoptatást nem kell abbahagyni, sőt, még fontosabb, hogy a beteg mellből ürüljön a tej. Igen ritkán, de előfordul, hogy a csecsemő visszautasítja a beteg mellet. Ilyenkor a gyógyulásig szükséges lehet a kíméletes fejés. Ez azonban nem olyan hatékony, mint a szopás, ezért újra és újra kísérletezz a szoptatással, éppen a gyorsabb gyógyulás érdekében. A gyógyszerszedés önmagában nem oldja meg a problémát, csak a rendszeres tejürítéssel együtt!

Mellgyulladás esetén fontos az ágynyugalom, és a szoptatás zavartalansága. (A mondás szerint: Pihenjen az anya, de ne a melle!) Arra a néhány napra, amíg fekszel, szerezz segítséget otthonra. Meglátod, hamar túl leszel rajta, emiatt nem érdemes lemondani a szoptatásról!

4.         Befelé forduló bimbó

Befelé forduló mellbimbó esetén sem kell lemondani a szoptatásról. Az újszülött szívása a szopások alatt eleve kifelé fordítja.

5.         Folyton sír a baba

A csecsemővel töltött első hónapok egyik kulcskérdése, hogy mit is tegyünk, ha sír. Az első, amire minden aggódó anya gondol, az éhség. Az anyatejet hamarabb meg tudja emészteni a csecsemő, mint gondolnánk, az első napokban, hetekben különösen. Ekkor ugyanis az anyatejben a savó-kazein arány még 90:10. Ez a szülés utáni kb. 10. napig így is marad. A 11. nap tájékán kialakul a 60:40 arány, ami a 241. naptól kezdve 50:50-re módosul. Hasonló változáson megy át az anyatej energiatartalma is: az ötödik napig kb. 58 Kcal/100ml, az érett tejé pedig a 30. nap tájékától 70 Kcal/100ml. Klinikai vizsgálatok során mutatták ki, hogy meghatározott mennyiségű anyatej emésztéséhez másfél órára, ugyanennyi tápszer megemésztéséhez háromszor annyi időre, azaz 4,5 óra volt szüksége a csecsemőnek. Ezekből a tényekből sokan téves következtetést vonnak le: azt gondolják, hogy az anyatej nem elég a csecsemőnek, mert hamar megéhezik szopás után. Látja, hogy a szomszédban a tápszeres baba négyóránként kap enni, és közben nem éhezik meg. Ha azonban feltesszük a kérdést, hogy jó-e a csecsemőnek a hosszabb emésztési idő, már egyértelmű nem a válasz! A savas gyomortartalom felböfizése, majd belélegzése tápszeres csecsemőknél gyakoribb, s ennek többek közt az az oka, hogy tovább a gyomrukban marad a tej.

Visszatérve a sírásra: nem az a cél, hogy a csecsemőt minél hosszabb időre elhallgattassuk, vagy hogy átaludja az éjszakát, hanem az, hogy egészségesen fejlődjön. Ahogy módosul a csecsemő növekedésével párhuzamosan az anyatej összetétele, úgy nőhet az etetések közötti idő hossza is. Kezdetben szükséges lehet a napi 8-12, vagy még több szoptatás is.

Az esetek nagy részében egy-két hét elteltével a szülők megtanulják, mi a sírás oka: éhes, fáradt, fáj a hasa, testközelségre vágyik. E sírástípusok általában jól elkülöníthetők.

6.         Többemberes babák

A csecsemők kb. 15%-a valamilyen oknál fogva nehezebben alkalmazkodik a méhen kívüli élet körülményeihez s ezt úgy juttatják kifejezésre, hogy rengeteget bömbölnek. Mit tehetünk a baba megnyugtatására azok után, hogy meggyőződtünk róla, sem nem beteg, sem nem lázas?

- Ha az előző szoptatás óta eltelt már egy-másfél óra, kínáld meg újból. Előfordulhat, hogy kevés volt neki a tej, mert éppen intenzív növekedési szakaszban van, amikor ugrásszerűen nő az anyatejigénye. Ezen csak átmenetileg gyakoribb mellre tétellel segíthetsz, így növelhető a tejmennyiség. Felesleges méricskélni, hogy mennyit szopott, mert a számok nem sokat mondanak, sőt kifejezetten félrevezetőek lehetnek. A csecsemő viselkedése és jelzései (pl. sírása vagy éppen elégedettsége) mérvadóak.

- Előfordulhat, hogy túlságosan hamar teszed át az első mellről a másodikra, s így nem tud eleget szívni a zsírdúsabb, több kalóriát tartalmazó utótejből. Megoldást jelenthet, ha tovább hagyod az elsőből szopni, vagy újra visszateszed arra a melledre, amelyikkel kezdted.

- Pólyázd be, vagy tekerd nagy, kötött kendőbe. A jóleső meleg és bebugyoláltság az első két hónapban megnyugtathatja a csecsemőt.

- Fektesd csupasz mellkasodra és simogasd gyengéden, esetleg dúdolj neki egy dalocskát. A szoros testkontaktus egyébként a nap bármely szakában megnyugtatja a babát, éjszaka is!

- Ha a szoptató anya tehéntejet fogyaszt, az különösen az első időkben rendkívüli módon megviselheti némelyik kisbabát. Sokan hiszik, hogy a tejtermelődés érdekében muszáj tejet inni, ez azonban nincs így, kalcium-forrásnak a sajt, a joghurt is megfelel. A biztonság kedvéért nem árt, ha az első időkben tejelválasztást serkentő teakeveréket iszol inkább. Ennek fő alkotóelemei az édeskömény, az ánizs és a kömény, melyek szélhajtó, nyugtató, feszültségcsökkentő gyógynövények, valamint a citromfű, mely ugyancsak nyugtató hatásáról nevezetes. E teakeverék hatóanyagai az anyatejbe is átmennek, s a kisbabán is kifejtik áldásos hatásukat. Csak annyit igyál, amennyi

jól esik, hagyatkozz természetes szomjúságérzetedre. Innivalónak a közönséges csapvíz is megfelel. 

7.         Náthás a csecsemő, nehezen kap levegőt

A nátha bizony nehéz napokat okoz a szopós kisbabának, hiszen orrlégzését erősen akadályozza az orrnyálkahártya duzzanata és a folyamatosan termelődő váladék. A betegség első napjaiban az éjszakák is súlyos megpróbáltatással járnak, mert a kicsinek még újdonságszámba megy, hogy orrán át nem kap levegőt, szája kiszárad, gyakran megszomjazik, ezért sír fel szinte óránként. Ilyenkor nyugodtan kínáld meg gyakrabban anyatejjel. A szopás megnyugtatja, segít neki visszaaludni, és pótolja a folyadékveszteséget. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a baba belázasodik. Teáztatni ilyenkor felesleges és káros is, hiszen épp az ellenanyagokat tartalmazó, vitamindús anyatejtől fosztanád meg valamilyen értéktelenebb innivaló kedvéért. Két-három ilyen végigszoptatott éjszaka miatt sem az elkényeztetéstől, sem a túletetéstől nem kell tartani. Betegen ugyanis ösztönösen többször, de kevesebbet szopik a csecsemő, s a szoptatás elején ürülő tej kalóriaszegényebb, vizesebb - vagyis szomjoltóbb -, mint az, amely a szoptatás vége felé jön a mellekből, és laktatóbb, zsírosabb. Amikor a betegség elmúlt, vagy a gyerek jobban van, nem kell már minden alkalommal megkínálni, ha sírva felébred. Talán elég neki az is, ha kiságyában fekve megsimogatjuk, vagy magunk mellé vesszük, és megnyugtatóan duruzsolunk neki egy picit. A vizes, átlátszó váladékkal járó nátha többnyire nem akadályozza komolyan a szopást, a kezdeti hangos szörcsögés és bugyborékolás után a váladék a garaton át lefolyik a gyomorba. Ilyenkor a kisbaba széklete is nyálkás lehet. Az orrnyálkahártya duzzanata azonban mégis akadályozhatja az orron át lélegzést. Ha ezt tapasztalod, orrcseppel vagy pár csepp anyatejjel segíthetsz a dolgon. Ha a váladék besűrűsödik, sárgás, zöldes színű lesz, feltétlenül mutasd meg orvosnak a csecsemőt. Ha reggelre a váladék beleragad az orrába, pár csepp anyatejjel vagy fiziológiás sóoldattal (gyógyszertárban készen kapható) próbálhatod lazítani, szükség esetén orrszívóval leszívhatod.

8.         Sokat bukik

Az első hónapokban meglehetősen gyakori jelenség, hogy a kisbaba szopások után némi tejet bukik, néha ijesztőnek látszó mennyiségeket. A jelenség oka főként az, hogy az elfogyasztott táplálék teljes egészében folyékony, és eleinte még nem működik tökéletesen a gyomor záróizma. Előfordul, hogy a baba túl sokat szopik, ezért a feleslegtől egy kiadósabb bukással szabadul meg. Ha a csecsemő szopás közben vagy utána köhög, ez is előidézheti, hogy kihányja annak egy részét, amit szopott. Megelőzésképpen a következőkre ügyelj:

- Szopás előtt ne hagyd sokáig sírni, mert sok levegőt nyel közben.

- Az is segíthet, ha szoptatás közben megpróbálod a babát függőleges, vagy ahhoz közeli testhelyzetbe hozni, például úgy, hogy hátradőlsz.

- Szoptatás közben többször is böfiztesd meg, így több, kisebb levegőbuboréktól tud fokozatosan megszabadulni. Ha csak a végén böfiztetsz, a levegőbuborék egészen nagy lehet, s többnyire bukás is kíséri.

- Szopás után ne nagyon mozgasd a gyereket. Inkább etetés előtt pelenkázz. Fektesd a picit az oldalára, így ki tud folyni szájából a hányadék.

Előfordul, hogy a gyakori és intenzív hányás oka a tápcsatorna valamilyen veleszületett rendellenessége. A rendellenes eseteket úgy is elkülöníthetjük a szokványostól, hogy az egészséges babák a sok bukás ellenére is remekül gyarapodnak, alapvetően kiegyensúlyozottak és vidámak. A „bukós” korszaknak aztán hat hónapos kor után fokozatosan vége lesz: ahogy a táplálék is egyre szilárdabbá válik, és a baba már nem csak fekvő testhelyzetben van, úgy egyre ritkábban fordul elő, hogy nagyobb mennyiségű tejet böfizik fel.

9.      Nem elég az anyatej

A szopott anyatejmennyiség elégtelenségére elsősorban abból következtethetsz, hogy a baba gyarapodása megtorpan, vagy súlya esik. Hetente egyszer elegendő mérni a testsúlyát, ebből láthatod, hogy milyen ütemben növekszik. Általában két hetes korukra nyerik vissza születési súlyukat a kisbabák, s az első hónapokban 12-150 grammot gyarapodnak hetente. Az adatok megítélésekor vedd figyelembe, hogy fél éves kor tájékán csökken a gyarapodás üteme, s átmeneti stagnálás is előfordulhat. A fejlődést sohasem szabad csak a testsúly alapján megítélni. Rengeteget számít a baba hangulata, külleme, az aprócska kis előrelépések, melyeket nap mint nap észrevehetsz nála. A súly stagnálását vagy csökkenését tapasztalhatod akkor is, ha a kisbaba megbetegszik. Ha úgy érzed, nem tud eleget szopni, fusd át még egyszer az eddigieket, hátha így rábukkansz a probléma forrására. A tejmennyiség csökkenését eredményezheti például:

- ha túl ritkán vagy túl rövid ideig szoptatsz;

- ha egyik mellről túl hamar átteszed a másikra;

- ha az anyatej mellett tápszert, lefejt tejet, teát vagy más táplálékot adsz;

- ha a szoptatást kellemetlen feszültség, idegesség, ingerültség kíséri a részedről.

Ha valóban kiderül, hogy keveset szopik, nem a tápszer adása jelenti az egyetlen lehetséges megoldást. Mielőtt elkezdenél mást is adni a babának, kérd tapasztalt szoptatási tanácsadó segítségét, és növeld a szoptatások számát duplájára. Ha óránként, kétóránként szoptatsz néhány napon keresztül, növekedni fog a tejmennyiség.

SZABAD-E BETEGEN SZOPTATNI?

Ha megbetegszel a szoptatás időszaka alatt, ez természetesen nem ok arra, hogy a szoptatást abbahagyd vagy szüneteltesd. A különböző fertőző betegségek kórokozói már jóval a betegség tüneteinek jelentkezése előtt fertőzőképesek. Az anya betegsége esetén az anyatej tartalmazza a védekezéshez szükséges ellenanyagokat, így ezeket a kisbaba a legjobb forrásból kapja. A baktériumok a tejben nincsenek jelen. A légúti vírusfertőzéseknél sem a szoptatás révén terjed a betegség, hanem cseppfertőzéssel. A tapasztalatok azt igazolják, hogy ilyen megbetegedések esetén a szoptatott csecsemők nagyobb arányban kerülik el a betegséget, mint azok, akiket mesterségesen táplálnak.

Egy kanadai felmérés eredményei is azt igazolták, hogy azok a csecsemők, akiket életük első hónapjaiban szoptattak, ritkábban szenvednek gyomor-bélrendszeri betegségekben, felső légúti megbetegedésekben, középfülgyulladásban, mint a mesterségesen táplált csecsemők, holott az anyák körülbelül ugyanolyan arányban estek át ezeken a fertőzéseken mindkét csoportban.

Az előtejben különösen magas az ellenanyagok és enzimek koncentrációja, ezért a betegségek elleni védekezés szempontjából döntő fontosságú, hogy az újszülött még a tényleges tejbelövellés előtt rendszeresen szopjon. Az előtej éppen azért olyan sűrű, mert a pár órás, pár napos újszülött még igen keveset szopik, de az a kevés éppen a számára fontos anyagokat tartalmazza. Az „Immunglobulin A” elnevezésű fehérje például bevonja a pici egész emésztőrendszerének nyálkahártyáit, így a kórokozók nem fenyegetik az újszülöttet. Az IgA a kisbaba fehérvérsejtjeit is aktiválja.

Előfordulhat, hogy betegséged miatt gyógyszert kell szedned. A gyógyszerek döntő többsége mellett folytatni lehet a szoptatást, annak ellenére, hogy a szer tájékoztatójában ennek ellenkezőjét állítják. Ha gyógyszerszedésre kényszerülsz, feltétlenül kérj tanácsot a füzetünk végén felsorolt szoptatási ambulanciák szakembereitől, mert számos gyógyszernek létezik olyan alternatívája is, amely a szoptatást nem befolyásolja.

HOZZÁTÁPLÁLÁS, ELVÁLASZTÓDÁS

·        igen, elválasztás helyett célszerűbb elválasztódásról beszélni, így ugyanis hangsúlyozzuk, hogy ennek a gyerek a kezdeményezője, nem pedig a felnőttek. Elsietni semmiképp sem kell, mert az anyatejben minden benne van, amire a csecsemőnek szüksége van a szereteten és gondoskodáson kívül.

Az elválasztás „menetrendje”

Ezt a bizonyos menetrendet ideális esetben - ha édesanyja akarja és szereti is szoptatni - a gyermek határozza meg. Minden gyermek más és más, ezért az egyéni eltérések jelentősek lehetnek. A világ nagyobbik részében természetesnek számít, hogy kétévesen még szopik a kisgyermek, nálunk sokan tartanak attól, hogy az ilyen hosszas szoptatás túlzottan szoros anya-gyerek kapcsolatot eredményez. Ilyesmitől valójában nem kell tartani, hiszen a környező világ egyre inkább magára vonja a gyermek érdeklődését, s egy napon magától is eljut oda, hogy nem akar szopni már. Lehetséges, hogy ez majd csak három éves kora után következik be, de ebben sincs semmi kivetnivaló. Az elmúlt évtizedekben táblázatokban mutatták be az anyáknak, hogyan kell elválasztani, vagy ami még rosszabbul hangzik, leválasztani a csecsemőt. Sokan napra, órára lebontva maguk előtt szeretnének látni valamiféle menetrendet, aminek a betartására azután ügyelni lehet. Ne fáraszd magad ilyesmivel! Felesleges a táplálkozásnak ekkora feneket keríteni. Figyeld gyermeked igényeit, megnyilvánulásait, ezek a legbiztosabb támpontok, nem holmi táblázatok. 

Mivel nincsenek pontosan követhető szabályok, Kristóf példáján mutatjuk be, hogyan is történt az elválasztódás az ő esetében.

1.  Hat hónapos kora körül mamája néha megkínálja szopás után, a déli órákban néhány kanál főzelékkel. Ha nem kéri a pici, nem erőlteti, esetleg kihagy egy-két hetet. A szopás kialakult rendje változatlan marad.

2.  Hét-nyolc hónapos kora körül a kisbaba egyre szívesebben fogadja azt a pár kanál főzeléket, amit a déli szopás után kap. Lassan eljut oda, hogy megeszik belőle egy teáscsészényit. A délutáni, ébredés utáni szopásnál már nem olyan éhes, rövidebben szopik, inkább szomját csillapítja. A többi szopás változatlanul megmarad. (Pl.: hajnali 5-6 között, majd visszaalszik, reggel, illetve délelőtt, délben, este, ha kéri még, este 11 körül.)

3.  A 11 hónapos baba egyszer csak falni kezdi a főzeléket a délelőtti szopás után. Már csak egyszer alszik naponta, alvás előtt még szopik egy kicsit, de alvás után már nem igényli. Legközelebb késő délután kér szopni, s amikor a család leül vacsorázni, mutogatni kezd az ételekre, sőt hangosan követel egy-egy falatot. Attól kezdve ő is kap vacsorát a többiekkel, eleinte ugyanazt a főzeléket, amit délben, de szívesen kóstolgat egy-egy falatot a nagyok ennivalójából is. Lefekvés előtt továbbra is szopik, bár érezhetően kevesebbet, mert nem olyan éhes. Ha nagyon megszomjazik a vacsorától, éjszaka felébred, és szopni kér.

4.  Még alig múlik egy éves, amikor minden családi étkezésen részt vesz, és mindent szeretne megkóstolni, amit a nagyok esznek. Hatalmas étvágya van, de a szopásról még nem akar lemondani. Reggel, ebéd előtt, alvás után, vacsora előtt és lefekvéskor még kéri a szopást, más innivalót nem fogad el szívesen, csak pár korty vizet iszik, ha nagyon meleg van. Amikor először lázas beteg lesz és bágyadtan ücsörög vagy fekszik egész nap, nem fogad el semmilyen ennivalót. Egész nap csak szopik, 7-8 alkalommal, még éjszaka is megkívánja. Mikor meggyógyul, megint a régi az étvágya. A szopásnak köszönhetően nem veszít a súlyából betegsége alatt.

5.  Tizennégy és fél hónaposan kezd el járni, kibújt már három őrlőfoga is. Imád enni és szaladgálni. Csak reggel, a délutáni alvás előtt és este, lefekvéskor szopik, mert egyébként már nincs türelme kivárni, míg a tej folyni kezd a szájába. Kapkodja a fejét jobbra-balra, figyeli, mi történik körülötte. Már csak csendes szobában, egyedül lehet szoptatni, ezért is csökkent háromra szopásainak száma.

6.Az esti szopás után kb. 19 hónapos korától kezdve már nem alszik el rögtön, hanem szívesen veszi, ha lefekvés előtt nézegetik vele a macis mesekönyvet, amelyben aludni tér a mackó. Már nem mindig kér szopni reggel, van úgy, hogy az esti szopi marad el, van úgy, hogy a déli. Időnként egy-egy hirtelen ötlettől vezérelve napközben is szopik egy kicsit.

7.22 hónapos, amikor szinte észrevétlenül elmaradozik a szopás. Legtovább a reggeli összebújáshoz kapcsolódó békés cumizgatás marad.

Elválasztási tápszerek helyett anyatejet!

Azokat a tápszereket nevezik így, melyek összetétele a nagyobbacska csecsemő igényeihez igazodik. A speciális gyógytápszerek kivételével valamennyi tehéntejből készül, ám az összetevők arányát némiképpen az embergyerek igényeihez közelítik, sok esetben vitaminokkal, fontos ásványi anyagokkal, vassal dúsítják. Ha megfelelő ideig, tehát kb. hat hónapos koráig kizárólag anyatejjel tápláltad csecsemődet, és okvetlenül el akarod választani, fokozatosan áttérhetsz valamelyik készítményre, mely valószínűleg ideálisabb táplálékforrás, mint a tiszta tehéntej. Allergiát azonban éppen úgy kiválthat, ha a baba hajlamos rá, vagy életének első heteiben már kapott - akár egyetlen alkalommal is - tehéntejfehérje alapú adaptált tápszert. Ráadásul tetemes többletköltséget is jelent, ezért idejében gondold végig, miért is akarsz valójában tápszerre áttérni, ha eddig jól „működött” a szoptatás. Sokan azt hiszik, hogy féléves kor után már nem elég az anyatej a csecsemőnek. Ez részben így van, hiszen ettől kezdve már kiegészítő táplálékot is adhatunk a szoptatások után. Magával az anyatejjel azonban továbbra sincs probléma, változatlanul a legideálisabb - bármelyik elválasztási tápszernél vagy tejféleségnél jobb - „állati” fehérjeforrás és ital a kisbaba számára, mely továbbra is megfelelő mennyiségben termelődik, ha a kiegészítő táplálékokkal szopás után kínáljuk a csecsemőt. Az anyatej változó összetétele fél éves kor után is, sőt, még a második életévben is igazodik a gyermek igényeihez, tökéletesen steril és friss, meleg, továbbra is tartalmaz élő immunanyagokat, melyek segítenek a betegségek elleni védekezésben. Ezt egyetlen elválasztási tápszerről sem mondhatjuk el.

Szopás közben nem tud harapni a gyerek

A lassanként kibújó fogak szintén nem akadályai szoptatásnak. Szopás közben nem tud harapni a gyerek, csak akkor, ha a szopás vége felé már csak játszik a mellbimbóval. Néhány határozott nem-mel erről is leszoktathatod. A harapós időszak alatt nem árt egy kicsit jobban figyelni szopás közben, mert többnyire észrevehető, mikor készül harapni a gyerek. Aki attól tart, hogy a hosszas szoptatás miatt „túlságosan kötődik majd a gyerek, nehezen lesz végleg elválasztható”, az gondolja végig még egyszer alaposan, miért is baj az tulajdonképpen, ha egy kisgyermek kötődik az anyjához? A végleges elválasztódás pedig előbb-utóbb magától is bekövetkezik - kár siettetni.

Csak hat hónapos kor után!

A bébiételek, italok, tápszerek, pelyhek felirata sajnos megtévesztő, sokat már kettő, illetve négy hónapos kortól ajánlanak a gyártók, pedig abban az életkorban még nincs szüksége a csecsemőnek ilyesfajta ételekre, sőt, kifejezetten árthatnak neki, mivel az anyatejtől fejlődik a legjobban. Ha túl korán vezeted be étrendjébe másfajta ételeket, italokat, akkor csökkeni fog az anyatej termelődés. A tejmentes gabonapépek elkészítéséhez a gyártó - nyilvánvalóan üzleti érdekből - saját tápszereit ajánlja tehéntej helyett. Azt sajnos meg sem említik, hogy ezek a papiporok lefejt anyatejjel is elkészíthetők, pedig a csecsemő fejlődése és egészsége szempontjából ez lenne a legoptimálisabb.

Az önálló evés tudománya

Amikor a kizárólagos szoptatásról hat hónapos kor után áttértek a vegyes táplálásra, kisbabád már elég ügyes ahhoz, hogy a kezében tartson, megfogjon valamit, majd a szájához emelje. Éppen ezért a kiskanállal adott ételek mellett adj a kezébe rendszeresen „rágcsálnivalókat”. Igen változó, hogy az első fogacskák mikor bújnak ki, de kenyérhéjjakkal, banándarabokkal, főtt zöldségekkel akkor is kísérletezhetsz, ha még egyáltalán nincs foga. Ültesd a csecsemőt a nagy étkezőasztalhoz, amikor a család eszik. Ha a kicsi látja a többieket evés közben, hamarosan utánozni akarja a nagyokat, és hamarabb megtanul önállóan enni, kanalazni, mintha külön, ölbe ültetve etetnéd. Ha a szoptatás fél éves kor után is meghatározó marad, tehát ha a kiegészítő ételeket szopás után kapja a csecsemő, akkor nem fog hiányozni neki a testközelség, érdeklődéssel és lelkesedéssel fogadja majd az új evési módszert. Az önálló evéshez az is hozzátartozik, hogy a gyerekre bízod, mennyit eszik, és nem erőlteted az általad elképzelt mennyiségek elfogyasztását. Az itatáshoz célszerű poharat használni cumisüveg helyett, s csak akkor tedd eléje, amikor valóban inni akar, így többnyire elkerülhető, hogy az egész a földön kössön ki. Cukrozott italok helyett édesítetlen gyümölcsteával, natúr gyümölcslével vagy vízzel itathatod.

Mivel a gyermekek fejlődési üteme igen nagy egyéni különbségeket mutat, más-más életkorban alakul ki az önálló evés-ivás képessége. Erőltetni semmit sem kell, várd ki türelemmel az önállósodás lépéseit, előbb-utóbb ő is a nagyok közé szeretne tartozni.

SPECIÁLIS  PROBLÉMÁK

Szoptatás császármetszés után

A műtét után kissé elodázódhat az ismerkedés. A császármetszéssel született babákat egy időre inkubátorba teszik néhány kórházban. Előfordulhat, hogy a tejed nem a második-harmadik, hanem a negyedik-ötödik napon lövell csak be. Emiatt ne csüggedj, nem szükséges kiegészítést adni a kisbabádnak. Amint mozdulni tudsz, szoptasd meg, amilyen gyakran csak tudod. Császár után is legyél egy szobában csecsemőddel. A nővérek általában segítenek mindenben, ha nem tennék, akkor kérd! Lehet, hogy az első néhány mellre helyezéshez segítségre lesz szükséged. Kísérletezd ki, hogy neked hogyan a legkényelmesebb. Akár epidurális, akár spinális érzéstelenítésben szültél, akár altattak, egyik sem akadálya a szoptatásnak.

A szeretettől gyarapszik legjobban - avagy szoptasd a koraszülöttet is!

A koraszülés rendszerint úgy jön, mint derült égből a villámcsapás. A szülés és az újszülött gondozás még olyan távolinak tűnik, hogy a szülő nő még nem is tudott lelkileg felkészülni az eseményre. Aztán egyszer csak szembe kell néznie a tényekkel: kicsi és törékeny gyermeke kábelekkel és csövekkel teletűzdelve fekszik az inkubátorban, és még hozzáérni is csak kivételesen lehet. Akkor és ott örökkévalóságnak tűnik az az idő, amíg az apróságból egészséges és megfelelő súlyú csecsemő válik, mégsem szabad csüggedni.

Fontos, hogy minél előbb próbálkozz a szoptatással, még akkor is, ha úgy tűnik, kisbabád még a cumisüvegből való szopáshoz is gyenge. Az első kísérletekhez azok a ritka pillanatok a legalkalmasabbak, amikor ébren van. A szopó reflex a magzati fejlődés 26-27. hetében alakul ki, tehát elvileg még sikeresek is lehetnek az első próbálkozások, a baj az szokott lenni, hogy a baba még túlságosan gyenge és elesett ahhoz, hogy bármilyen célirányos tevékenységet folytasson. Hihetetlen, de még ennek ellenére is megérzi, ha édesanyja tartja kezében, ellazultan simul oda a tejjel teli mellekhez, és talán még arra is képes, hogy egy-két cseppet lenyalogasson róla. A koraszülött osztályokon kiirthatatlanul jelen levő kórokozók jóval reálisabb veszélyt jelentenek a picire, mint saját anyjának testközelsége, hiszen az anyatej - amit legalább szondán keresztül megkap - ellátja mindazokkal a védőanyagokkal, amelyek az anya szervezete számára ismerős kórokozók ellen termelődnek. Azokban a kórházakban, ahol megengedik, hogy az anya csupasz mellére fektesse koraszülöttjét (kenguru módszer), azt tapasztalják, hogy a testmeleg, az anya közelsége, simogató keze javítja az apróság oxigenizációját, általános állapotát. Ennek ellenére még mindig sok helyen korlátozzák a koraszülött szoptatását arra hivatkozva, hogy „kifárad” tőle. Ez részben valóban igaz, hiszen a koraszülött még mindentől sokkal hamarabb kifárad, mint időre született társai. Összehasonlító vizsgálatok azonban ennek ellenére igazolták, hogy a szoptatott koraszülött gyarapodása gyorsabb volt, mint azoké a babáké, akik más módon kapták az anyatejet. A tejleadó reflex kiváltódása után az anyatej már folyamatosan, szinte szívás nélkül is folyik a mellből, ezért ez a táplálási forma semmivel sem megerőltetőbb a picinek, mint a cumisüvegből ivás, sőt, ez utóbbi akár fárasztóbb is lehet számára.

- Problémát jelenthet az is, ha a mell túlságosan tele van, a bimbóudvar pedig olyan nagy és duzzadt, hogy a kisbaba nem tudja apró szájával rendesen bekapni. Kísérletezz ilyenkor azzal, hogy lefejsz szoptatás előtt egy kevés tejet, azután mutató és hüvelykujjad közé fogva a bimbóudvart, ügyesen minél mélyebbre tolod a pici szájában. Más okból is célszerű szoptatás előtt egy picit fej